Hozzászólásom a fishingtime.hu cikkjéhez és kommentjeihez.

TISZTELT HORGÁSZ HONFITÁRSAIM!

Jó ideje hallgatagon követem a vizeken történő jelenségeket. Megjegyzem, hogy van egy rossz szokásom, mert ha kirekesztést, agressziót, gyengébb elleni támadást vagy kettős mércét látok, bárkinek a védelmére kelek, még az ellenségemére is. Ady Endre verse jut eszembe mostanság:

"Nem rúg vissza, csak búsan átkoz

S ki egyszer rúgott a magyarba,

Szinte kedvet kap a rúgáshoz."

 

BLOG INDÍTÓ

 
A magyar ember arról ismerszik meg, hogy vállalja a nevét!

Aki rátekintett a feltett anyagokra, számos ellentmondást fedezhetett fel . Miképpen lehet az, hogy néhány éve még ezt mondta, ma pedig újraértelmezi tetteit, sőt időnként már az ellenkezőjét állítja. Olyan ez, mint egy történész  esete. A rendelkezésére álló információ alapján (régészeti leletek, levéltári anyagok…stb.) felállít egy teóriát és leírja, miképpen zajlódhattak az események anno. Ugye teljesen logikusnak kellene lennie annak, hogyha egy újabb lelet vagy információ kerül elő, akkor annak ismeretében újra kellene értékelni az addigi elgondolásokat. De ez nem így történik. Véleményem szerint ezt két dolog motiválhatja.

Az egyik szerint a kutató nem mer szembesülni saját tévedéseivel, és fél beismerni azt, ezért megreked a szakmai fejlődésben. Így a 20 éve elhangzott előadása szinte szóról-szóra megegyezik a maival. A másik verzió pedig az, hogy hamis ügyet szolgál, és az igazságnak semmiképpen sem szabad kiderülnie, bármi új bukkanjon is elő.