Hozzászólásom a fishingtime.hu cikkjéhez és kommentjeihez.

TISZTELT HORGÁSZ HONFITÁRSAIM!

Jó ideje hallgatagon követem a vizeken történő jelenségeket. Megjegyzem, hogy van egy rossz szokásom, mert ha kirekesztést, agressziót, gyengébb elleni támadást vagy kettős mércét látok, bárkinek a védelmére kelek, még az ellenségemére is. Ady Endre verse jut eszembe mostanság:

"Nem rúg vissza, csak búsan átkoz

S ki egyszer rúgott a magyarba,

Szinte kedvet kap a rúgáshoz."

Nos a lényeg az lenne, ha jól értem, hogy tegyük múlt időbe a természetes vízi halászatot, és legyünk "magunk" között a vízpartokon . Ezt az indokot nem igazán tudom elfogadni magyar lelkülettel. Én magam mindkét műfajt csináltam és csinálom ma is, és nem érzem magam elfogultnak. Vajon miért is váltak ilyen fekete báránnyá ezek a fránya halászok? Én egyetlen kardinális problémát tudok felhozni, merthogy igen kevés a hal a vizeinkben. Had jegyezzem meg, hogy a múltban, ha tartós kisvizek álltak be és hal szűkében voltak, még azok a békés halászok is egymásnak estek. Hát még most, amikor több százezren éljük át ugyanezt, mégpedig tartósan. Ki merem jelenteni, és elnézést kérek előre is a véleményemért, de a több százezres horgász társadalomból csak néhány tíz, max. néhány száz ember él együtt a természettel napi szinten, a többiek sajnos "kibic" városlakók, akik az információikat elsősorban a médiából szerzik. Mai világunkban mi sem egyszerűbb annál, ha egy problémával szembesülünk, hogy keresünk egy bűnbakot. Mert ha volna bőségesen hal, véleményem szerint a legnagyobb békében elvolnánk egymással. Tehát a békesség miben léte és kulcsa, hogy miért is nincsen hal 1987. októbere óta? Mert mi, régebbi vízen járók emlékszünk még arra, hogy hajdanán a csuka és a keszeg azonos értékkel bírt, ugyanis az előbbiből annyi volt, hogy a víz menti falvakban még a disznóknak is jutott belőle. De szép is lenne újra ez a világ! Vajon mi az oka annak, hogy a körülöttünk lévő rendszerek mind elsilányulnak, és a fenntartható fejlődés korában csak a degradálódást tapasztaljuk? Vajon eltűnt a halak ívó helye, vagy az emberekhez hasonlóan természetes népességcsökkenés állt be, és az űrt valamilyen tájidegen fajokkal kell pótolnunk? Netán az orvhalászok a halállomány eltüntetői, mert valóban, ebben a megfogyatkozott halpopulációban már észrevehető a károkozásuk. Mert nem kell a sorok között olvasni annak megértéséhez, hogy a horgászok a halhiány okozójaként elsősorban a halászokat tartják felelősnek. Ugye ezt önök sem gondolják komolyan? Mint említettem, jómagam horgászatot és kisszerszámos halászatot is folytatok és ismerem az Alsó-Dunavölgyi vizek becsült fogási adatait, kijelenthetem, hogy több nemes halat lehet fogni horgászbottal, mint halászeszközzel. Tehát maradjunk abban, hogy a halállományba való beavatkozás horgászat szempontjából igen jelentős lehet. Azt sem állítom, hogy egyes vízterületeken a horgászat szempontjából nem lehet zavaró egyes halászeszközök elhelyezése, és bizonyosan vannak minden szabályt és etikát felrúgó halászemberek. Viszont ezek a problémák bürokratikus eszközökkel megoldhatóak. Ám a halállomány helyreállítását nem bürokráciával és érzelmi fellángolásokkal, hanem szakmai hozzáértéssel kell megoldani. Néhány információt még előre kell, hogy bocsássak. Munkakörömből adódóan megtehettem azt az 1990-es évek legelején , amikor szembesültem a gemenci térség halállományának szemmel látható jelentős csökkenésével , hogy a paksi vízi rendészet támogatásával elverjem a port az akkor még monopol helyzetben lévő Halászati Termelő Szövetkezet utód szervezetén, azaz a Halászati Kft. -én. Akkor még én is azt hittem, amit most önök és kikiáltottam őket a vizek kirablóinak. Az országban elsőként felszámoltam a hajdani ártéri halászatból ismert fokokon történő rekesztő halászatot, a leshálókkal történő 50%-tól nagyobb meder átrekesztéseket és vasszigorral tartattuk be az ívási idő alatt történő halfogás tilalmát a méretkorlátozásokkal együtt. Ez a négy évig tartó szisztematikus rendcsinálás olyan jól sikerült, hogy 1995-ben porig égették a vízparti tanyámat az akkor 600. 000 Ft-ot érő szolgálati motorkerékpárommal együtt, és nyomtalanul elsüllyesztették a szolgálati motorcsónakomat. Ilyen élmények után feljogosítva érzem maga arra, hogy kardinális kijelentéseket tegyek. Ugyanis a halállomány fogyatkozása nemhogy megállt volna, hanem drasztikusan tovább csökkent, noha szenzációs nagyvízi időszakokat és kitűnő ívásokat figyelhettünk meg. Az őszi időszakokban hemzsegett a kis csuka, kis süllő a kis ponty és had ne soroljam a többi halfajjal együtt, ugyanúgy, mint a régi szép időben. Ám csodák csodájára mindebből tavaszra szinte semmi nem maradt. Tehát a teóriám a halászokkal szemben nem állta meg a helyét. És ekkortájt szállt le a köd a szemem elől. Mert 1987. októberében egy addig ismeretlen madárfaj jelent meg a dunai ártereken és ez a madár a nagy kárókatona. Októbertől márciusig, azaz 6 hónapig tartott az 5-6000 db madár áttelelése, melyek a parti fákon éjszakáztak. Osztottam- szoroztam és bizony a számok makacs dolgok. Körülbelül kettőezer tonna méreten aluli 10 és 30 cm közötti már „kész” halnak számító ivadékot fogyasztanak el fél év alatt, amely egy milliárd forint körüli értéket jelent. Nem soroltam fel azokat a nagy halakat, amelyeket megcsipkedve pusztulásra ítéltek, de gyakran voltam szemtanúja annak is, hogy egy madár fél óra alatt 3 db 25-30 cm-es kecsegét nyelt el. De a védett halainkat is kizárólag ezek pusztítják és nem a horgászok és a halászok, akikkel igen szigorú törvényi előírásokat tartatunk be. Bátran ki merem jelenteni, hogy a krónikus halhiányt 75 %- ban ez a madárfaj okozza, de ez a madár „kiherélte” egész Európa halállományát a tengerparti térségékkel együtt. Ennek ismeretében megkérdezem a horgász társadalomtól, hogy az elmúlt 25 év alatt miért nem emelte föl a szavát akár csak egyszer is és miért nem kezdtek aláírásgyűjtésbe, mint ahogy ezt most teszik? Noha nem ide tartozik konkrétan a dolog, de miért nem verték a lármavasat az elmúlt 10 évben amiatt, hogy az EU országokban egyedül nálunk kötelező az 5 lóerős vízi motor feletti használat esetén az a borzalmas vizsgáztatási procedúra a hozzá tartozó 60 kg-os kötelező felszereléssel együtt. Az EU - ban ugyanis 10 lóerőig mindez nem szükséges. Ez elsősorban önöknek húsbavágó kérdés. Tehát a mostani véleményük szerint a természetes vizek kerüljenek mind horgászati kezelésbe? Úgy gondolják, hogy egy civil szerveződés vegye át a halászati hasznosítás és kezelés szakmai kompetenciáját? Akkor ez úgy lenne fair, ha a vadásztársasági területeket vadgazdálkodási és vadászati szempontból odaadnánk az állatvédőknek vagy a Madártani Egyesületnek. Valószínűleg szakmai tevékenységük abban merülne ki, hogy magaslesről távcsövön gyönyörködnének az őzgidákban, szarvas borjakban és az égi madarakban. A következő mondatokban nem célom a horgászok becsületébe történő belegázolás, de elterjedt vélemény az önök köreiből, hogy akkor áll be az egyensúly a vizekben és lesz elegendő hal, amikor a horgászati etika mindenkiben olyan szintre fejlődik, hogy aki halat fog az mindig vissza is engedi. Hát, ha ez a jövő és ez a szakmai célkitűzés halgazdálkodás tekintetében, akkor ehhez már szólni sem tudok. A horgászok leginkább a nagy halak visszaengedését és fontosságát emlegetik, holott a hajdani ártéri halászat idején, amikor Európában legendákat meséltek a magyar vizek halbőségéről, az ártéri halgazdálkodás egyik legfontosabb szempontja volt a fokok rekeszein történő „nagy” halak lehalászása. A vessző rekeszeken ugyanis még a ½ kg - os növendék halak is könnyűszerrel átjutottak és visszatérhettek az apadó víznél az anyamedrekbe, míg a nagyok kint rekedtek. Mert amikor beállnak a nyári kisvizes időszakok és a víz a szűk mederre koncentrálódik, nem kétséges, hogy táplálék konkurencia kapcsán a nagy halakkal szemben az apróbb ivadékoknak semmi esélyük sincs és gyakorlatilag éhen halnak. Egy 20-30 kg-os „nagyhal” akár több száz darab „száz tű-fokán” már átjutott életképes ivadék fajtársát képes likvidálni. A mai magyar horgászat kevés kivétellel teljesen leképezte a nyugati mintát, ami azt jelenti, hogy a sporthorgászat nem más, mint a hallal való hosszú küzdelem a fárasztás során. Ez a tevékenység jelent ma pihenést és kikapcsolódást a mókuskerékbe belefáradt városlakó honfitársainknak. Ezt egész egyszerűen elfogadhatatlannak tartom! A nyugati embernél ez még megérthető, mert ő azért dobja vissza a halat, mert gőze sincs arról, hogy mit lehet kezdeni azzal egy konyhában. Senki se ringassa magát abban a tévhitben, hogy a halnak a fenti sporthorgász tevékenység élvezetet okoz, minden bizonnyal fáj neki. A magyar ember csak akkor okoz kínt a élővilágnak , ha annak zsákmányul ejtésénél az elkerülhetetlen. Az 1800-as évek közepéig a Kárpát-medencében, összehasonlítva nyugati szomszédainkkal, bizonyos kivételek mellett szabad halászat illette meg a víz menti társadalmakat. Ennek következtében szinte mindenki értett a halak gasztronómiájához, nem úgy, mint nyugaton, ahol ez a chefek privilégiuma volt. Tehát hozzám hasonlóan azért mentek a vízre, mert éhesek voltak. Mert ha megfőzzük, amit megfogtunk, még ha a halnak esetlegesen fájdalmat okoztunk is, de volt okunk rá. Ebben a térségben a halállomány érdekében számos szakmai programot valósított meg a halászatra jogosult illetve a Duna-Dráva Nemzeti Parkig. Ilyenek voltak:

- fokokból történő fás vegetációk és feliszapolódások eltávolítása, amelyek az ívó helyekre igyekvő halak vonulását akadályozzák

- szűk cső átereszek fahidakra történő cseréje

- víz visszatartó küszöbök és zsilipek elhelyezése

- mederkotrások, stb.

- haltelepítések

A halászatra jogosult mindent megpróbált a kormoránok elleni küzdelemben is , de eddig még alul maradt. Tehát a halászat képviselői a tanult halászati szakmai előírások szellemében igyekeztek munkájukat végezni. Most egy párhuzamot szeretnék vonni az itteni horgászati kezelésben levő vizek vonatkozásában:

- Hal őrzés gyakorlatilag nincs

- Haltelepítés van, de hogy ilyenkor mondjuk 10 napos horgászati tilalmat hoznának, az elképzelhetetlen. Két nap múlva már 5 méterenként ülnek és a mennyiségi korlátozást kijátszva a feleségek és a kisgyerekek két óránként jönnek elszállítani a fogást. Megszoktam nekik jegyezni, hogy a betelepített másfél kg-os pontyokat egyszerűbb lett volna mindjárt szétosztani. A Duna-völgyi főcsatornán pl. nincs ívási tilalmi idő korlátozás. Elképesztő! Nos ez is horgászati kezelésben van.

Gyakorlatilag a felsorolás itt véget is ért. Az eddigi halászati kezelésben lévő vizeken tudomásom szerint mindenkinek jutott horgászengedély. Nem vagyok biztos abban, hogy ez fordítva is igaz lenne. Tudják - e, mi a magyarázata annak, hogy a horgász helyeket igen gyakran szemét kupacok kísérik? Szakmai tapasztalatból állítom a következőket. Nem csak a horgászhelyeken, de a magaslesek alatt is, de a természetfotósok les kunyhói közelében is gyakori az ilyen látvány. Ez azért van, mert a gyors életritmusból kiszakadva egy helyben kell akár órákig is ücsörögni. Ilyenkor jön pótcselekvésként a napraforgómag, a chips, csokoládék, dobozos üdítők, stb. A csomagolás persze marad. Tudják vajon, hogy ezzel szemben a halász miért nem szemetel? Mert nincs rá fizikailag lehetősége. Mert varsa emelés vagy dobóhálózás közben ez gyakorlatilag lehetetlen. Tehát nem azért mert kulturáltabb, minta horgász, de végeredmény a lényeg. Visszatérve a halgazdálkodáshoz, úgy gondolom, hogy a magyar vizek problémáját magyar lélek, filozófia és hagyomány alapján kell orvosolni, nem a nyugatot majmolni. A középkorban az ő utazóik meséltek legendákat a magyarországi vizek halbőségéről, de királyt és szenteket látni is hozzánk jöttek, mert valószínűleg tudtunk valamit. Úgy gondolom önök is látják, hogy kellő összefogással és szakmaisággal itt 5-10 év alatt olyan halbőséget lehetne produkálni, hogy megint jöhetnének a legenda írók. Ne feledjék, a halászat egy olyan ősi tevékenység és kultúra, mely csoda, hogy mára egyedülállóan nálunk fennmaradt. Ártéri őseink, akik hungaricum módon művelték a fokgazdálkodásra épülő ártéri haszonvételeket együtt lüktettek a természettel, és nem akarták legyőzni azt. Filozófiájuk az volt, gazdagítsuk először a környezetünket, majd gazdagodjunk belőle annak arányában mi is. Átéltem a horvátországi Kopácsi-rét esetét, ahol a madarászok és a horgászok egymással összefogva felszámolták a természetes vízi halászatot. Ennek következtében több halászfalu gyakorlatilag földönfutó lett. Lent jártamkor bizalmasan elmondták, hogy nappal fóliáznak és éjjel orvhalásznak és nincs semmilyen szabály, amit betartanának. Hát ez aztán a követendő példa! Mivel a magyar ember nem kirekesztő és én önöket jó magyar embereknek gondolom, nem tudom elképzelni, hogy a problémát békében ne oldhatnánk meg, és az ez évi tavaszi halászati törvény módosítás érdekében ne tudnánk ennek szellemében lobbizni. A halászati vizek 2015-ös újrapályáztatásánál pedig egymás mellett és nem egymás ellen licitálnánk.De egyet tudni kell: A BÉKESSÉGHEZ JÓ SZÁNDÉK KELL! Csak ennyit szerettem volna.

Hozzászólások   

#1 Dézsi József 2014-07-26 15:10
Üdv azoknak, akik ezt olvassák.

Apám is és én is halászunk a Sajó folyón.
Az utóbbi években szemlátomást megjelentek a kormoránok és velük együtt a megsebzett jó halak. (nemes halak, hengeres testű halak amit kiválogat az 1-2C os vízben, mert azt tudja lenyelni könnyedén) had ne soroljam fajonként.
A horgászok itt is jó tanulóként cifrázzák a dolgaikat és vádolják a halászatot.
Olyan nehéz ész érvekkel megértetni a problémát.
Nem akarom és nem is lehet fokozni a fentieket, de én biológus vagyok, hidrobiológus és még akikkel felnőttem és együtt horgásztam és ismernek, azok sem hiszik el nekem, hogy nem a halászat ludas, hanem az un. EU cizellált döntései rosszak. El kell hinni, hogy bizony még egy orvos is dönthet rosszul, nem hogy egy EU.
Döntések alatt a bizonyos fajok védettségét értem és az új "divatot" ami a catch and release.
Meg jönnek itt a varsázással. A horgászok 90%-a nem is látott varsát , csak tudja, hogy mi az és mire való, ill. még azt sem tudja. Meg kell nézni egy tisztességes varsát és annak a szemmérete 5-7cm-től megy fölfelé. Egy 5-7cm-es szembőségű hálón már átjut szinte minden nemes hal kiló körüli példánya, vagyis szelektál és csak a nagyobbat szűri ki, ami a kompetícióban felülkerekedne a tömegesen jelenlévő kisebb, de már produkcióképes fajokon.

Talán győz a józan belátás, csak azt nem értem miért kell a nagy dolgok megtörténte előtt rendre katakrizmának lennie.
Megvártuk még elapad a halállomány és most tombolnak az agyak.
Remek az oldal, mert remek tartalomból táplálkozik, remek ember tolmácsolásával.

Üdv mindenkinek.
#2 Dakota 2016-03-25 19:03
If you may understand where too enter cheat rules for Mobile Strike, talk about this site in Facebook, Twitter orr Google As well as.
#3 pink triangl bikini 2017-11-11 23:49
Also, you've got the choose the dress that utterly matches you or else
it's going to appear really odd on you.

Also visit my web blog: pink triangl bikini: https://www.herveleger.best/swimwear/herve-leger-pink-orange-blue-multicolor-two-piece-spell-color-triangl-bikini.html

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés