Rozgics Mária: A láb jelzőrendszere
A láb mindig kéznél van”-invitálják ezzel a bugyuta szöveggel a testmozgásra a „tömeget”, hiszen a
drága edzőtermekből és a még drágább élsport területéről kiszorultaknak jobb esetben csak az utca
köve maradt, mivel lassan már az összes zöldterületet is lakóparkokká, bevásárló központokká és a jó ég
tudja, milyen irodakomplexumokká építik át. Vidéken szerencsére még akad üres grund, ahol a gyerekek
focizhatnának, ha őket meg nem szögezi oda a számítógép a karosszékhez. A sportolásra való felhívás
mellett azonban nem tanítják meg a felnőtteket sem a helyes lábápolásra, holott már egészen kicsi korban
rá kellene nevelni mindenkit erre a naponta legfeljebb néhány percet igénybe vevő teendőre, hogy idősebb
korra megkímélje magát mindenki sok csúnya és az életminőséget teljesen megváltoztató bajoktól.
Kezdjük tehát az elején. A láb nemcsak azért fontos, mert egész életünkben a súlyunkat cipeli, hanem
azért is, mert a talpunkon található idegvégződések idejekorán jelzik jó előre, ha a helytelen életmód, a
rossz táplálkozás miatt bizony szervezetünk előbb-utóbb lebetegszik.
Az öregek azt tartják, hogy lefekvés előtt legalább az arcunkkal együtt a talpunkat is meg kell
tisztítani az egész napos rárakódott szennytől, hogy nyugodt legyen az álmunk, s bizony ez
megszívlelendő tanács.
Soha ne feküdjünk úgy le, hogy talpunkat nem tisztítottuk meg, ha más lehetőségünk nincs, akkor egy
benedvesített ruhával.
Fontos volna hetente legalább egyszer arra is időt szakítani – különösen idősebb korban! -, hogy
egy lavórba 36-38 fokos vízbe egy jó evőkanál szódabikarbónát téve áztassuk a lábunkat legalább
tíz percig. Utána hideg vízben öblítsük le, de lehet váltakozva is, tíz-tizenöt másodpercig a meleg,
majd a hideg vízben áztatva frissítsük fel a lábunkat.
Miután gondosan szárazra törölgettük, kezünkbe óvatosan töltsünk egy kis almaecetet és térdtől lefelé
masszírozzuk bele a bőrünkbe, majd a talpunkat és különösen a lábujjak között szintén almaecettel
itassuk át a bőrfelületet.
Nem kell szárazra törölni, mert néhány másodperc alatt a bőr beszívja az almaecetet. Ez a művelet
nemcsak nyugtató hatással van a lábunkra, de a vérkeringést is felfrissíti, a duzzadt visszereket, a
megrepedezett hajszálerek miatt elszíneződött bőrt is regenerálja.
Aki hajlamos a visszérre, de akár megelőzésként és a gondos lábápolás velejárójaként körömvirág kenőcs
is ajánlatos bekrémezni a lábat. Aki visszérbántalmakban szenved, azok számára naponta kötelező
volna. Arra azonban vigyázzunk, hogy a kellemes illatú sárga kencefice az ágyneműt megfogja, tehát
lefekvés előtt gondosan dörzsöljük be a bőrbe és várjunk 5-10 percet, hogy jól beitatódjon. Nappalra is
használható, de akkor csak nagyon vékonyan dörzsöljünk el egy borsószemnyi kenőcsöt a lábunkon.
A körömvirág egyébként a sarkak repedezéseit is gyógyítja, s számos jó hatása mellett az aranyeret is
kiválóan gyógyítja.
Érdemes már egészen fiatal korban megtanítani a gyerekeket is a talpreflex-zónák felismerésére. Ma már
számtalan bioboltban, de az internetről letöltve is megismerhető talpunk ideghálózata.
Nincs más teendő, minthogy a lábáztatást követően hüvelykujjunkkal körkörös mozdulatokkal, kissé
erőteljesebb nyomással feltérképezzük a talpunkat. Ahol a nyomásra érzékenyebb, netán fájdalmas
pontokat tapintunk ki, tessék a talp „térképéről” megnézni, milyen belső szervünk jelzőrendszere ez.
A talp-ideg ugyanis soha nem téved. Előre jelzi, ha például a májunk túlterhelt, ha a tüdőnkben túl sok
a lerakódott szenny, ha a szemünk, fülünk, orrunk begyulladt, s ilyenkor lényegesen enyhébb lefolyású
fájdalommal időben orvosolhatjuk a nagyobb bajt.
Gyakran panaszkodnak sokan arra, hogy a cipő feltörte a lábat, bőrkeményedést okozott, vagy
tyúkszemtől szenvednek. Természetesen fontos a megfelelő lábbeli, amely szellőzik is, kényelmes is,
tartja is a lábat, de elsősorban az esetek 99 százalékában nem a cipő a felelős a bajokért.
Ilyenkor először valóban a tünetet kell azonnal kezelni, a nagyobb fájdalmak elkerülésére, de ha már a
tyúkszemet eltüntettük, a bőrkeményedést fellazítottuk, akkor gondoljuk végig, hogy az utóbbi időszakban
mit étkeztünk, hogyan éltünk, mert ezek a bajok mindig valamilyen szervi elváltozásra – epe bántalmakra,
gyomor túltelítettségre, vagy a májat terhelő túlzott szintetikus anyag bevitelére hívják fel a figyelmet.
Talán már mindenki érzett kínzó fájdalmat a láb kis- és gyűrűsujja között keletkezett bőrkeményedéstől,
tyúkszemtől. Bizony, ha itt valami rendellenességet tapasztalunk, az elsősorban az epeműködés zavaraira
figyelmeztet.
Számtalan „recept” adott az orvoslásra, hiszen az epét a fekete-retek levének fogyasztásától kezdve
sokféleképpen lehet orvosolni, válassza ki, ki-ki a magának legmegfelelőbb kúrát. Egy biztos: különösen
nyáron érdemes hosszabb ideig is gyümölcsön, zöldségfélén élni, ajánlatos a vesetisztító dinnyekúrán
át a több napos böjtkúráig többféle regeneráló módszert elvégezni, hogy a hidegebb és napfényszegény
hónapokban is egészségesek legyünk.
A tyúkszem és bőrkeményedés azonnali orvoslására egy általam is bevált módszer: szódabikarbónát
egy pici tejföllel összekeverve – hogy csak pépes és ne folyós legyen – a sérült felületre vigyünk fel,
vigyázva, hogy az egészséges bőrhöz ne érjen. Garantáltan rövid időn belül „lemarja” a nemkívánatos
bőrt. Tyúkszemnél fontos, hogy a „tyúk szemét”, azaz a szabad szemmel egy méh fullánkjához
hasonlítható kis elhalt idegvégződést is kihúzzuk, különben bármikor ismét begyulladhat a bőrünk, újra
előidézve a szinte elviselhetetlen fájdalmat.
Aki ülőmunkát végez, ne legyen rest, bármilyen nagy a napi hajtás, óránként néhány percet sétálni,
lábát tornáztatni, vagy akár állott vizes ruhával végig dörzsölni.
Aki egész nap álló munkát végez, különösen a „foglalkozási ártalmak” – okozta lábfájósok figyelmébe
ajánlom, hogy hetente legalább egy alkalommal fejeskáposzta leveléből készítsenek „borogatást”
legalább térdtől lefelé, de akár egész lábukra.
A fejeskáposztát szedjék leveleire, hideg sós vízbe tegyék néhány percre, majd lecsöpögtetve
a vizet, klopfolóval vagy bármilyen tárggyal ütögessék meg a leveleket, hogy a káposzta nedve
kezdjen szivárogni, majd ezzel a levéllel borítsák be a lábat. Lehet akár egész éjszakára lábon
hagyni.
Meglátják, hogy csodákra képes a káposztalevél. Persze, egészségesek csak úgy maradhatunk, ha
egészségesen is táplálkozunk, tehát minél kevesebb állati eredetű terméket és minél több zöldséget,
gyümölcsöt fogyasztunk. Aki csak teheti, kerülje el messzire a multicégek élelmiszerutánzatát, mert bár
a szemnek megtévesztő portékát kínálnak, de összetételében már lényegesen rondább mindaz, amit
elfogyasztanak.
Gondoljanak csak bele, ma már az ínycsiklandó császár szalonnától a kötözött sonkáig mindennek a
jelentős része „adalékanyagok” tömkelege, az egyéb kotyvalékokról már nem is beszélve. Nem véletlenül
tartja a népi mondás, hogy az olcsó a legdrágább! Mert bizony, aki olcsón szerzi be az ételét, mert
rest egy kicsit többet gyalogolni az áruért vagy a tévészenny nézése miatt lusta főtt ételt készíteni, az
megelégszik ezekkel a nevesincs összetételű kotyvalékokkal, hogy utána rövid időn belül az esetleg
megspórolt pénzét orvosra, gyógyszerre, kórházra költse.
Hogy szükséges-e ennyiféle gyógyszert fogyasztanunk, erre következő számunkban térünk ki.
Addig is fontolják meg, ha a lábunkat gondozzuk, megfelelő figyelmet fordítunk talpainkra, sokkal
egészségesebben élhetünk. S még egy jó tanácsot szívleljenek meg. Ha csak tehetik, járjanak mindig
mezítláb. Legalább ilyenkor, kánikula idején. Az sem baj, ha a közeli boltba, a szomszédhoz vagy
akár a sarki kocsmába így mennek el. Nem kell félni az út porától, mivel az a cipőbe, de a szandálba
különösen befurakodik, s a lábbeliben megizzadt bőrfelületen sokkal jobban megtapad, mintha cipő
nélkül járnánk. Nem véletlen, hogy régen sokat jártak így eleink, mert a talp bőrfelületének a talajjal
történő érintkezése egészséges irritációt adott az idegrendszerünknek. Még népmeséink is őrzik
a mondást, hogy a reggeli harmat gyógyító hatása milyen csodálatos érzés. Szeretném felhívni,
elsősorban a szülők figyelmét a gyermekek csoszogására. Sajnos, a hosszú évek során beidegződött
rossz szokást felnőtteknél már ritkán lehet megszüntetni, de a kisgyermeknél, ha idejekorán ráneveljük a
helyes lábemelésre, akkor rövid időn belül elhagyja. Erre nemcsak azért van szükség, mert esztétikailag is
rossz a csoszogó ember látványa, hanem, hogy a talpunk idegszálai a folyamatos súrlódás következtében
idegrendszerünket rossz irányban befolyásolják. A ruganyos lépés, a talp megfelelő érintkezése a talajjal
már fél egészség. Vigyázzunk hát rá! Rozgics Mária /Forrás: http://www.vilagmagyarsaga.hu 2010.08.05./
*B.K-T.L.
A káposztapakolás
A káposztapakolás az egyik legsokoldalúbban felhasználható pakolás. Szinte minden problémánál
valamilyen fokú gyógyhatással rendelkezik, és gyorsan, akár már az első alkalom után is érezhető hatása.
A káposzta gyógyhatását már nagyon régóta használták a népi gyógyászatban.
Belsőleg különféle emésztőrendszeri fekélyek, gyulladások esetén fogyasztották a nyers káposzta levét.
A savanyított káposzta magas C-vitamin tartalmának köszönhetően télen védi szervezetünket a vírusok,
baktériumok támadásai ellen. A savanyú káposztáról már a 18. századtól köztudott volt, hogy gyógyítja a
skorbutot, aminek a legjellegzetesebb tünetei a fogíny vérzése és a fogínysorvadás, és sajnos jelenleg is
népbetegség.
A káposztát külsőleg különféle gennyes fekélyek, ízületi gyulladások, ízületi fájdalmak, ízületi duzzanatok
kezelésére használták. A káposztában lévő hatóanyagok nyugtató, fertőtlenítő, hámosító tulajdonsággal
bírnak, a gyulladt, ödémás, fekélyes helyeken alkalmazva pedig képes a felhalmozódott salakanyagokat
a bőr pólusain keresztül a felszínre hozni és ott megkötni. Ezáltal komoly helyi méregtelenítő hatással
rendelkezik.
A káposzta hatóanyagai a bőrön keresztül bejutva a problémás területre, erős keringésjavító,
gyulladáscsökkentő hatást váltanak ki.
A káposztapakolás külsőleg az alábbi problémáknál alkalmazható:
– Ízületi gyulladás, fájdalmak
– Reuma, köszvény,
– Ízületi duzzanatok, zúzódások, húzódások
– Ideggyulladások, fájdalmak
– Gennyes fekélyek, lábszárfekély
– Égési sérülések
– Kelések
– Gyulladásos bőrbetegségek
– Köhögéscsillapító (mellkasra helyezve)
– Hólyag, nőgyógyászati gyulladások (alhason elhelyezve)
– Vesegyulladás
– Nehezen gyógyuló sebek
Most lássuk, hogy néz ki gyakorlatban a káposztapakolás kivitelezése:
Szükséges kellékek:
1. fejeskáposzta
2. reszelő vagy aprítógép
3. folpack vagy műanyag fólia
4. vászonruha vagy csomagolópapír
5. törölköző
6. fásli
A káposztát lereszeljük vagy aprítógépben összedaráljuk, a felesleges nedvességet kinyomjuk belőle.
Elterítjük egy akkora vászonruhán vagy csomagolópapíron, amivel a kezelni kívánt felületet körbe tudjuk
csavarni.
Ezután felhelyezzük a pakolást a kívánt területre úgy, hogy a káposzta közvetlenül érintkezzen a bőrrel.
Fóliával vagy folpackkal körbetekerjük, hogy a nedvesség ne tudjon elszivárogni, majd törölközővel
becsavarjuk és fáslival rögzítjük éjszakára. A törölköző melegen tartja a kezelt felületet, ezáltal a bőr
pórusai kitágulnak és nagyobb mennyiségű salakanyagtól tudnak az izzadás útján megszabadulni.
A káposztapakolást javasolt 2-4 héten keresztül minden este felrakni és reggel eltávolítani, vagy egészen
addig alkalmazni, míg az adott problémától meg nem szabadulunk.
Égési sérülésnél, bőrbetegségeknél, gennyes fekélyeknél 1-2 óránként szükséges cserélni a pakolást
egészen addig, míg a nedvedzés meg nem szűnik és a hámosodás el nem kezdődik. Ez általában a
pakolás hatására 1-5 nap alatt bekövetkezik.
(http://hu.netlog.com/groups/egesz_segunkert/forum/messageid=29235 )